2023. február 17.

Gyógyító kert

 

Mennyi időt töltünk a szabadban?

Reggel gyorsan bepakoljuk a családot az autóba és szinte a bejáratig fuvarozzuk a csemetéket az óvodába, iskolába. Mi is beérünk a munkahelyre, majd sokan a nap nagy részét ülve töltjük a négy fal között. Délután fordított irányban összegyűjtjük a családot és otthon - lehetőleg minél előbb - lerogyunk a kanapéra.

Szabad levegő? Természet? Kert? Egyre inkább kikopik a mindennapjainkból.


"Építsetek házakat, és lakjatok bennük, ültessetek kerteket, és egyétek gyümölcseiket!" Jer 29,5

A Biblia hasonlóan kezdődik. Isten megteremti a világunkat, majd az Édenkertbe helyezi az embert. Az otthonunk egy biztonságos, elkerített hely, mely remélhetőleg olyan a családunk számára, mint egy darabka Mennyország. Legtöbbünknek megadatik ez az ajándék. A kert viszont már egy másik kérdés.

Kinek van ideje kertészkedni manapság? A városokban egyre kevesebb a zöld terület. A kertvárosi részeken megfigyelhető, hogy amit lehet, leköveznek az emberek, hogy lehetőleg füvet se kelljen nyírni. Néhol van könnyen kezelhető díszkert, vagy nyírható gyep, de konyhakert csak elvétve. A múltban a kert sokak számára a túlélést biztosította azáltal, hogy megtermelték benne a zöldséget, gyümölcsöt, valamint az állattartással a további élelmiszerek túlnyomó részét is. Valóban nem elhanyagolható munkával járt mindez. Talán nem is ennek visszahozása lenne a cél, de mostanra szinte teljesen átbillentünk a másik oldalra, és érezzük, hogy valami hiányzik. A kert nemcsak a testünket képes táplálni, a lelkünket is megelégíti.


Kis lépésekben saját bőrünkön tapasztalhatjuk meg a kertészkedés gyógyító hatását. Magokat csíráztathatunk, vagy mikrozöldeket nevelhetünk könnyedén a konyhánkban, melyek vitaminbombák lesznek szervezetünk számára. Habár a szobanövények nem ehetőek, gondozásuk jótékonyan hat lelkiállapotunkra, miközben tisztítják a szoba levegőjét. Ablakpárkányunkon, erkélyünkön kézenfekvő első lépésként pár fűszernövény termesztése. A legtöbb élelmiszerbolt kínálatában találunk kifejlett növényeket, melyeket ha átültetünk virágföldbe, meghálálják számunkra ételeink ízeinek felturbózásával. Magról neveléssel is próbálkozhatunk, de jó megoldás kertészkedő ismerősöktől kérni egy kisebb, leválasztott tövet, vagy nyitott szemmel járni és nem védett területről elhozni például egy pici tő kakukkfüvet. Pár év alatt hatalmasra nőnek, ha megfelelően gondozzuk őket. Könnyedén termeszthető a saláta vagy a paradicsom is, de nem elrugaszkodott ötlet a balkonon termelt cukkini sem. Amennyiben olyan szerencsések vagyunk, hogy van egy kisebb vagy nagyobb kertünk, ott sem kell rögtön hatalmasat álmodni. Lassan, lépésenként elkezdhetjük gyűjteni a zöld hulladékot a termőtalaj táplálásáért. Majd egy-két növény ültetésével hozzájárulhatunk ahhoz, hogy családunk teljesen friss és a lehető legtöbb vitamint és ásványi anyagot tartalmazó zöldségekhez, gyümölcsökhöz is hozzájusson, ezzel támogatva egészségüket. Ebben az esetben a fizikai munka testre gyakorolt jótékony hatását is élvezhetjük, mindezt a friss levegőn. Mostanra bizonyított, hogy a természet a lelki folyamatokat is pozitívan befolyásolja.

Reggel, felkelés után akár nyitott ablaknál, vagy kilépve a kertbe a leghatékonyabb ébresztő beszívni a friss levegőt. Amikor megtehetjük, hogy gyalogolunk az óvodáig, iskoláig, munkahelyig, megajándékoz minket egy teljesen más, motiváltabb, frissebb, kreatívabb hozzáállással a napunkhoz. Délután egy kis kertgondozás segít letenni a munkát és váltani, rendezni a gondolatainkat. Megnyugtat, sőt az alvásunk minőségét is javítja. Csak párat említve a számtalan jótékony hatás közül, melyeket a gyakorlat által élhetünk át igazán.

2022. március 11.

Hírfogyasztás

 


Külpolitikai hírek, választási, politikai hírek, új köztársasági elnök, pedagógusszrájk, menekültügy, benzinár, és még sorolhatnám mindazt, ami nemcsak akkor ömlik ránk, ha a hírportálokat böngésszük, hanem minden social media felületen kéretlenül is az arcunkba van tolva. Ki az, aki megteheti, hogy hetekig nem olvas, néz egyáltalán semmit? Vagyis nem kapcsolja be a tévét - ami még talán a könnyebbik dolog, főleg, ha nincs is az otthonunkban -, se más elektronikai eszközt. Na ez az, amit talán senki sem tehet meg. Mostanra a telefonunk nélkül nem tudunk létezni. Megmagyarázzuk - persze jogosan gondoljuk így, és érthető is, persze -, hogy oda jön minden információ a munkával, gyerekekkel, barátokkal, különböző csoportjainkkal, de még a segítségnyújtási lehetőségekkel kapcsolatban is. Azonnal megmagyarázzuk a bizonyítványunkat, de ha őszinték vagyunk, az az igazság, hogy ennél sokkal inkább igaz az, hogy függünk a telefontól, mert nem csak azt a pár, feltétlenül fontos dolgot nézzük meg és utána azonnal letesszük, ugye? Nem igaz ránk, hogy mondjuk csak napi kétszer nézünk rá, hogy mi az, amiről feltétlenül tudnunk kell. Ha már ott vagyunk, elolvasunk mindent, sőt annál sokkal többet is. Érezzük, hogy nem tesz jót a túl sok, túl felkavaró, szorongást gerjesztő információ dömping, de mivel függünk a még többet lökettől, ami egy pillanatra csalóka jó érzéssel tölt el, odaragadunk és "belőjük" magunkat. Majd egy pillanat múlva még többre vágyunk...


Van egy másik hírportál, amit viszont mostanra szinte elfelejtettünk. Ez nem okoz negatív függőséget. A jó hírrel van tele. Egyelőre bármikor és bárhol elérhető. Életet hoz, remény fakaszt és békességgel tölt el. Segít abban, hogy a mai napot maximálisan ki tudjuk használni, hogy átéljük annak ajándék voltát, hogy az Igazságra tudjunk ráépülni és mások számára is Isten országát építsük.

Vajon hány napig lennénk képesek félre tenni a híreket és helyette csak és kizárólag a jó hírt olvasni, abban élni?

Miért olyan nehéz még keresztényként is meglépni ezt a lépést?

Még most, ebben a nehéz időben is, amikor annyira nagy szükségünk van Isten bátorító, szeretettel teljes, néha helyrerázó beszédére?

Ma reggel Isten szólt hozzám, hívott, hogy menjek fel vele a hegyre, mert mutatni akar valamit:


"Ez az én választott fiam, őt hallgassátok!" Lk 9,35b


Ma dönthetek úgy, hogy Őt hallgatom, az Ő beszédében fürdök meg, és az Ő beszédéhez igazítom az életemet. Ő az én Uram, és én az Övé vagyok. Teljesen alárendelem magam Neki.

Döntök.

Csak a minimális, feltétlenül szükséges információ a telefonomról napi kétszer. A hosszú hétvégén mindenképp. Mellette napi kétszer a jó hír olvasása és befogadása, életté váltása. Amikor nehéz - mert piszkosul nehéz lesz, ez nem kétség - felajánlom böjtként.

A békéért.

Erre szomjazik a világ és az én világom is.

2022. március 3.

A tegnapi nap margójára


 

Tegnap volt hamvazó szerda. Ezen a napon emlékezünk arra, hogy porból lettünk, és porrá leszünk. Idén ez sokkal húsba vágóbb itt Magyarországon, a szomszédunkban dúló háború miatt. Szinte érezzük a por illatát.

Napokig megbénított a hír és mindaz, amit előhívott bennem. A jövőben éltem, a lehetséges forgatókönyveket pörgettem az agyamban, és a képzelő erőm most nem áldás volt számomra. A sok segélykiáltás még erősítette ezt bennem. Szembesülnöm kellett azzal, hogy félek, szorongok, és nincs a kezemben kontroll. Isten tart a kezében mindent. Nekem csak és kizárólag a mai napnak a mostani pillanata van a kezemben. Ezt eddig is tudtam, de most meg is tapasztalhattam. Olyan volt, mintha Isten felrázott volna, hogy a helyére kerüljenek dolgok bennem. Volt, hogy nyűg volt még pár hete takarítani, mosogatni. Most a hála érzése ön el közben, mert van hol, van mit és van kiért tennem ezt. És megtehetem!

Ez a tapasztalat vitt tovább. Mindenkiben felmerült a kérdés, hogy miért? Miért teszi ez vagy az az ember ezt vagy azt. Szúrta a szemünket a szálka a másikban. De mi van az én gerendáimmal? Hova tűnt az életemből a kitartó imádság? Hol veszett el a szüntelen hálaadás, hisz semmim sincs, amit nem Tőle kaptam volna! Minimalistaként rádöbbentem, hogy mennyire sok felesleges dologra költök még mindig a látszat ellenére is, mennyivel bölcsebben kezelhetném a pénzt! Mennyivel többet adhatnék Istennek és másoknak! Rádöbbentem, hogy ami fontosnak, sürgősnek tűnt még múlt héten, az valójában nem is az. Teljesen máshol kéne legyen a fókuszom. És talán a legfontosabb, hogy meg kell tanulnom a MÁban élni. Ma megtenni, amit ma megtehetek, mert minden nap, minden perc, minden pillanat ajándék.

Nem mindegy, hogy mit döntök.

Döntök-e.

A szeretet vezérel-e.

Változok? Remélem.

2022. február 18.

Lassú este

 


    Tegnap a szülői értekezletről hazatérve a sötétség fogadott itthon. Erőteljes vihar tombolt, ez lehetett az oka az áramszünetnek, mely este 7-től 11-ig ráült a környékünkre. Először persze felkutattuk az itthon fellelhető egyéb fényforrásokat, fejlámpákat, gyertyákat. Majd nekiültünk a vacsorának. Kicsit éreztük a villamos áram hiányát, de sokszorosan kárpótolt minket a gyertyafény hangulatossága, az egymásra utaltság, az elektronikai eszközök elnémulása. Hallottuk egymást, talán sokkal mélyebben be is fogadtuk mindazt, amit a másik mondott. Ráadásul ez a csend, nyugalom, lelassulás idővel imához hívott össze minket önkéntelenül is. Általában a fényből a sötétebbe érkezünk, míg most pont a fordítottját élhettük meg, a sötétből a fénybe mentünk, amikor elkezdtük az imát. Talán még jobban összekucorogtunk, és még mélyebben megéltük Isten ölelését is.

    A tegnap este a tanítómesteremmé vált. A lassúságról tanított, arról, hogy érdemes lassan élni. Apránként átélni az élet csodáit csak lassan lehet. A lelkünk így tud utolérni minket.

    Most reggel, a fényben azért imádkozom, hogy ez a lelassultság velem maradjon, vagy tudjak bölcs döntéseket hozni, amivel időt engedek a napomban a le-las-sí-tás-nak.

    Ezt látom oly sokszor Jézus életében is. Megáll, leül, odafigyel, tanít, nem siet, alszik, elvonul egy csendes helyre, hogy imádkozzon.

    Ő a mesterem.

    Őt követem.

    Ebben is.

2022. január 24.

A kritika anatómiája

 


"Jel lesz, melynek ellene mondanak, (...) hogy nyilvánosságra jussanak sok szív gondolatai."

Lk 2,34-35


Ez a mondat mélyen tanít a kritikáról. Az, amikor valakit nem fogadnak el, vagy nem úgy fogadják el, vagy van valami amibe valamiért muszáj belekötniük, az valójában nem is arról az emberről szól. Sokkal inkább a bántó félről mesél, mert az ő szívének mélységeiből törnek elő a szavak.

Igaz mindez, amikor engem bántanak valamilyen módon. Nem rólam szól, én csak éppen megnyitom a másik szívének "csapját", hogy ki tudjon ömölni mindaz, ami benne felgyülemlett, vagy ami rögtön aktiválódik egy régi, mély, eddig szunnyadó seb miatt. De akkor is igaz a fenti megállapítás, amikor én kritizálok, akadok ki másra, öntöm ki a frusztrációmat. Na, az se róla szól igazán, hanem az én szívemnek az állapotáról. Ilyen is előfordul, nem tagadom.

Ez a mondat most újra tanít. Felszabadít a felém jövő bántások alól és hív, hogy nézzek mélyebbre, amikor én ítélek, kritizálok, bántok. Mindennél jobban kell őriznem a szívemet, mert innen indul ki minden.

Élet vagy halál.

Építek vagy rombolok.

Ráadásul akkor is, amikor magam felé fogalmazok meg valamit.

2022. január 20.

Szükséges, de nem elégséges

 


Emlékszem, amikor az iskolában ilyen definíciókat kellett megtanulnunk matematikából, később más tantárgyakból is. Elsőre nehéz volt pontosan megérteni, hogy mit is jelent ez, hogy szükséges, de nem elégséges. Aktuális utána járni ennek, így év elején, amikor - akár tagadjuk, akár nem - mindnyájunkat foglalkoztat a megújulás gondolata.

Az a nagy helyzet, hogy nem elég, ha kimondjuk: Változni akarok. Van, hogy csak ennyit sikerül: Változnom kell(ene). Rendben, ez az első lépés, ezt nem vitatom, tehát SZÜKSÉGES dolog, hogy kimondjuk a vágyunkat, jobb esetben szándékunkat, hogy változnunk kell, változni akarunk. Persze, örüljünk neki, hogy legalább eddig eljutottunk, de hosszú még az út.

Ugyanis egy cél a hozzá vezető lépések, cselekedetek, a megtett út nélkül valójában nem cél. Hatalmas különbség van a között, hogy valamiről azt mondjuk, hogy el akarjuk érni és a között, amiért ténylegesen el is kezdünk tenni. Akár nagyon apró lépéseket, de előre. Na itt érjük el az ELÉGSÉGES küszöbét. Ugyanis semmi sincs ingyen, mindennek meg kell fizetni az árát. Legtöbbször nem is akármilyet, de nem lehet megspórolni. Akik elérték, számunkra szerencsésnek tűnnek, látszólag csak az ölükbe pottyant a siker, a karcsú alak, az egészségük, a működő házasságuk, a kiegyensúlyozott gyermekeik, stb. Valójában mindenki kifizeti a borsos árat mindenért, csak mi nem látjuk a mögötte lévő kemény, hosszú ideig tartó munkát.

Nem túl biztató? Nem túl léleksimogató?

Valóban.

De igaz. Nem elég csak a szájunkkal mondogatni dolgokat. Tennünk is kell érte.

Mit akarunk a legjobban?

Mire vágyunk annyira, hogy hajlandóak vagyunk elkezdeni tenni is érte?

Mondjuk ki, és indulhat a kitartó, mindennapi cselekedetek folyama: kis lépések, de töretlenül előre.

Így lesz szükséges és elégséges is.

Így lesz valódi cél a célból.

Ami elérhető.

2022. január 1.

15 egészséges szokás az új évre


 

 1. Kezdd Istennel a napod! Olvasd Isten szavait, légy Vele közösségben!

2. Mozogj! Minden nap. Hallgass a tested jelzéseire!

3. Bőrápolás - Olyan termékeket válassz, amik tényleg jók számodra! Ne az illat, kinézet szerint ítélj!

4. Igyál vizet!

5. Smootie - Finom és annyi hasznos dolgot bele lehet rejteni!

6. Minden étkezés után pakolj el, rakd rendbe az étkező-konyhát! Így nem fog összegyűlni.

7. Napi 1 mosás (kivéve vasárnap). Van, hogy fehéret, van, hogy színeset, van, hogy ágyneműt, van, hogy törölközőket. Azt az egyet a mosógép bepakolásától egészen a ruhák szekrénybe való eltevéséig. Szigorúan egyet. Megvár. Felszabadító lesz.

8. Írj listát! Teendőkről, ötletekről, mindenről. Jót tesz, hogy kiüríted a fejed, de hasznos, vezeti a munkafolyamatot a nap során.

9. Töltsd fel a családtagjaid szívét! Neked is jó, nekik is jó = mindenkinek jó.

10. 15 perc rendrakás megszakítás nélkül. Fókuszáltan. Mindennek legyen saját otthona!

11. Főzz otthon! Olcsóbb és egészségesebb.

12. Tölts legalább 30 percet odakint. A természet balzsam testnek és léleknek.

13. Időben kezdd el az esti rutinod! Még mielőtt nagyon fáradt lennél.

14. Ezzel egy időben tedd le, sőt kapcsold ki a telefonod! Legalább némítsd le! Hadd pihenjen!

15. Korán bújj ágyba! Olvass!


Számomra most talán a 15. lesz a legnagyobb kihívás. Az első fele. Meg a 14. Meg...

Szokáskialakítás: örök feladat. Ki tart velem?