Isten jó, nagyon jó

Forrás

Ezen a héten nem volt kedvem blogolni. Pihenésre volt szükségem minden szinten. De ma történt pár dolog, amit szeretnék megosztani Veletek. Kicsit horror, így aki nem bírja a durvább sztorikat, az ne olvassa tovább, de a vége jó, nagyon jó.

Szóval éppen Anyukámék házát őrizzük, mert Ők külföldre mentek, mi  meg locsoljuk a kertet és etetjük a kutyát, no meg élvezzük a kertes ház előnyeit. Sokat vagyunk kinn a levegőn ilyenkor, esszük a fincsi paradicsomot és a többi zöldséget. Tegnap este jó nagy vihar volt errefelé. Dörgéssel, villámlással és szakadt az eső. A kutyánk (azért írom így, mert már 13 éves, és régen az én kutyám is volt, meg még most is, csak mi nem lakunk már itt) irtózatosan fél ilyenkor. Tegnap is randalírozott, félt, és átugrálta a kerten belüli kerítéseket. Többször felébredtem arra, hogy döngeti a kerítéskaput, aztán egyszer arra ébredtem, hogy nagyon furán nyüszít. Kimentem az esőbe és ott lógott a kerítésen, az egyik lába beszorult a lécek közé. Megpróbáltam megemelni, hogy kiszabadítsam, mire ösztönösen megharapta a karomat. A férjem jött segíteni és a másik oldalról, ahonnan nem tudta bántani, sikerült kiszabadítani. Annyira megrázott az eset, hogy innentől kezdve nem tudtam aludni. Aztán a férjem elment fertőtlenítőért, meg megnézte és látta, hogy a kutya rendben van, nem is bántotta Őt, hagyta, hogy megsimogassa.

Kicsit pihentem reggelig, de a fejem zakatolt, reggel is még kissé sokkos voltam. Elvitt a férjem az ügyeletre, majd a balesetire. Kaptam tetanusz és felvázolták, hogy ha nincs beoltva a kutya, akkor veszettség elleni 5-szörös oltássorozaton kell átesnem. Ezek után sikerült beszélnem a szüleimmel. Anyukám mondta, hogy 1 éve volt oltva a kutya és elmondta, hogy hol találom az oltási könyvet. Elindultunk Anyukámékhoz babakocsival (ugyanis közben a férjem elindult a nagyokkal, mert Ők épp ma mentek Nagyihoz nyaralni). Útközben pedig pont az állatorvossal futottam össze, aki megkérdezte, hogy mi történt a karommal... Megnézte a kutyát és megállapította, hogy nincs nagy gond, csak horzsolás. Végül egy utolsó csavarként a megtalált oltási lapon nem volt ott a legutóbbi oltás nyoma (a legutóbbi rögzített 2008-as volt...). Ez azt jelenti ilyenkor, hogy 14 napra a kutyát elviszik karanténba megfigyelésre és a veszettség jelei, ha mutatkoznak, akkor oltják a sérült embert is. De az állatorvos is emlékezett arra, hogy oltva volt a kutya és megígért, hogy hétfőn elintézi, hogy itthon legyen megfigyelve a kutya és ne kelljen menhelyre szállítani.

Annyira megdöbbentett, hogy milyen tökéletes volt Isten időzítése, hogy pont akkor történt minden, amikor kellett. Nem kellett vasárnap állatorvost kerítenem, nem kellett egy pillanatig se izgulnom azon, hogy be kell oltani veszettségre, tudtam beszélni az Anyukámmal és még az Apukám is küldött egy nagyon kedves sms-t. És még el se áztunk, pedig délelőtt is "leszakadt az ég". Szóval Isten jó. Valóban nagyon jó!