Egy helyben maradni nem opció

Valamikor fél éve kezdődik ez a történet. Egy gondolat volt a fejemben, nem több, csak egy apró, pici gondolat: "Miért csinálom ezt? Ráér."

Mi is? Már egy éve, hogy kicsit komolyabban próbálok Isten felé menni, próbálom odaadni Neki az időmet, figyelmemet, a szívemet, az életemet. Próbálom, mert van, hogy nem megy. De próbálom. És jött ez a kicsi gondolat, hogy ezzel én még ráérek bőven, hisz talán még az életem delénél sem járok, hova akarok én menni, miért vagyok ilyen izgága. Isten megvár, van még bőven időm.

Aztán lassan rájöttem, - miközben ezt a piciny gondolatot figyelmen kívül hagyva mentem előre - hogy ez nem így van. Voltak dolgok, amik rádöbbentettek arra, hogy nem tudhatom, hogy mennyi időm van itt a Földön és azt sem, hogy milyen állapotban leszek öreg koromban, vagy akár egy év múlva és az merre visz el engem, ha hagyom. Most van itt az ideje annak, hogy erősödjek, hogy még jobban ragaszkodjak Istenhez, hogy még mélyebbre menjek Vele.

A mai napig valahol az volt bennem mélyen, hogy két lehetőség van, vagy megyek előre, vagy megállok és ott maradok, ahol vagyok. Karácsony táján döbbentem rá, hogy nem létezik az én második lehetőségem. Igen. Két lehetőség van, de a megállok és várok nem opció. Mehetek előre és mehetek vissza felé. Ha állok, akkor tulajdonképpen visszafelé megyek, nem pedig előre.

Itt vagyok az új év elején. Itt és most dönthetek, hogy merre megyek legyen szó akár a lelki életemről, de akár arról, hogy a férjem, a gyerekeim, a barátaim, az otthoni teendőim, a munka, stb. területén merre megyek, mert pillanatról pillanatra döntést kell hoznom. Ha nem döntök, az is döntés. Ha nem mozdulok, az is mozdulás.

Az elmúlt időszakból a legkedvesebb dolog, amit szeretnék megmutatni, az a karácsonyfánk. Sokat jelent nekem, mert az a sok fehér csillag mind mind a szívünk egy kis darabkája. A gyerekek elkezdték pár nappal Karácsony előtt lerajzolni a csillagokra, hogy miért hálásak Istennek, aztán mi is megírtuk a férjemmel, 24.-én este együtt arany cérnát fűztünk a lyukakba és egyenként megköszöntük az ajándékainkat Istennek, miközben felakasztgattuk a fára. Ez volt az idei ajándékunk Jézusnak, hisz az Ő születésnapját ünnepeltük.

Idén nem jutottam oda, hogy összegezzem az elmúlt évemet. A 2013-as év szava az ÚJ volt. No igen, volt bőven ÚJ dolog ebben az évben, de most inkább ez van a szívemen:

"Felejtem, ami mögöttem van, és nekifeszülök annak, ami előttem van." Fil 3,13b