Tornázz!

Ülök a strandon. Nincs semmi dolgom, csak annyi, hogy pihenjek. Egyszer csak megsimítom a combom hátsó részét és fura, mert dudoros. Nahát, ilyet még nem éreztem, mi lehet ez? Megnézem, és látom, hogy ez bizony visszér. Nem is egy. Szerencsére nem fáj, ezért nem vettem eddig észre. Még nincs nagy baj, de ott van, és ez nem játék. Mit is kéne tenni? Mozgásterapeutaként alapvető, hogy utána nézek, hogy milyen tornát érdemes végezni, majd összeállítok magamnak egy rövid, de reggel-este elvégzendő gyakorlatsort és estére berakok egy párnát a lábam alá, meg megpróbálnék napközben figyelni arra, hogy ne terheljem túl a lábaim főleg ilyen melegben, de ez három kisgyerek mellett leginkább terv marad.

Pár nap tornázás után észreveszem, hogy ok, a visszér még mindig ott van, de érdekes módon, azóta nem görcsölt be éjszaka egyszer sem a lábam, ami mostanában szinte minden napos dolog volt, hiszen nálam ez a babavárás egyik kikerülhetetlen velejárója. (Igen, baba. A negyedik. Nem írtam róla eddig... meg még sok másról sem...) Szóval, ha tornázok, nem kell azokra az irtózatos fájdalmakra ébrednem hajnalban. Ez jó! Nagyon jó!

Az ima nagyon hasonlít a tornára. Van, hogy nem pont arra nyújt megoldást, amire mi szeretnénk, nem történik rögtön látható csoda, DE hatása van, nem is akármilyen!

Görcsoldó? Igen.

Fájdalomcsillapító? Igen.

Van mellékhatása? Igen, rengeteg jó mellékhatása van.

Megéri? Igen. Hiszen ingyenesen alkalmazható.

Tornázz és imádkozz!

Rendben.