Tavaly a túlfogyasztás napja augusztus 1-jére esett, ami azt
jelenti, hogy a Föld egy évre elegendő erőforrásait 7 hónap alatt fogyasztottuk
el (1970-ben ez a nap december 23-ra esett). És évről évre ez a nap egyre
előrébb kúszik. KÚSZIK. Tudjátok, mi kúszik még? Igen, a kígyó…
De ez rajtam múlik? – kérdezhetjük. Sajnos az a válasz, hogy
igen, minden egyes emberen. Minden apró pici döntésünk hozzájárul vagy ellene
megy. Nem, nem mindegy, hogy leszakítok-e még egy zacskót a boltban, hogy
mindegyik dolog külön zacsiba kerülhessen, még a darabárasok is. Nem, nem
mindegy, hogy csak hetente veszek egy műanyag PET palackot, és azt töltöm újra
(ami egyébként az egészségre is ártalmas a műanyagból kioldódó anyagok, ill az
elszaporodott mikroorganizmusok miatt), ahelyett, hogy veszek egy fél literes
paradicsompürét üvegben, főzők belőle egy levest, és utána ezt az üveget
használom kulacsként. Nem, nem mindegy, hogy olyan tejfölt, joghurtot, pudingot
választok, ami nem újrahasznosítható és egészségre káros PS műanyagba van
csomagolva, ahelyett, hogy a PP jelzést keresném az alján, esetleg nagyobb
kiszerelést választanék, mert így kevesebb szemetet termelek. Nem, nem mindegy,
hogy megveszem-e (akár a turkálóban) azt a szoknyát, ami szép, olcsó, de már
van belőle elég a szekrényemben, vagy bármi más felesleges dolgot. Nem, nem
mindegy, hogy fürdök-e vagy zuhanyozok, és zuhanyzáskor se folyatom magamra a
vizet sokáig, csak épp annyit, amennyi szükséges. A végtelenségig folytathatnám
a sort… Minden döntésemmel hatással vagyok nemcsak a Földre, hanem a közvetlen
környezetemre, és akár a tágabbra is.
Mi akkor a megoldás? Nemzetközi kifejezés erre a low waste,
magyarul hulladékcsökkentés, de azért ez nem fedi le teljesen a dolgot. Nemcsak
a hulladékot kellene csökkentenünk, hanem inkább a fogyasztásunkat. Bea Johnson
a zero waste úttörője, ő írta le az „5R” alapelvet (angolul 5 „R”-rel kezdődő
szó), mely magyarul a következőt takarja:
1.
utasítsd vissza
2.
csökkentsd
3.
használd újra
4.
hasznosítsd újra
5.
komposztáld
Azt gondolom, a legnagyobb baj, hogy túl sokat akarunk,
túlságosan ragaszkodunk a gazdagságunkhoz. Elhittük, hogy rengeteg dolog jár
nekünk.
Arra hívlak Titeket, hogy töltsünk időt Isten Igéjével, és
engedjük, hogy rámutasson a nagyravágyásunkra és a hamis gazdagságunkra,
valamint arra, hogy valójában mi az, ami a boldogságunkhoz kell.
„Aztán példázatot
mondott nekik: „Egy gazdag embernek bő termést hozott a földje, ekkor így gondolkozott magában: Mit tegyek? Nincs hova betakarítanom a
termésemet. Majd így szólt: Ezt teszem: lebontom a csűreimet, nagyobbakat
építek, oda takarítom be minden gabonámat és javamat, és ezt mondom a
lelkemnek: Én lelkem, sok javad van sok évre félretéve, pihenj, egyél, igyál,
vigadozzál! Isten azonban azt mondta neki: Bolond, még ez éjjel elkérik tőled a
lelkedet, kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál? Így jár az, aki magának
gyűjt, és nem Isten szerint gazdag.” Lk 12,16-21
„Akkor egy
előkelő ember megkérdezte tőle: „Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök
életet?” Jézus ezt válaszolta neki: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó,
egyedül csak az Isten. A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodj, ne ölj, ne
lopj, ne tanúskodj hamisan, tiszteld apádat és anyádat!” Ő pedig így szólt:
„Ezt mind megtartottam ifjúságomtól fogva.” Amikor Jézus ezt hallotta, így
szólt hozzá: „Még egy fogyatkozás van benned: add el minden vagyonodat, oszd
szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem.”
Az pedig, mikor ezt meghallotta, nagyon elszomorodott, mert igen gazdag volt.
Jézus ezt látva, így szólt: „Milyen nehezen mennek be az Isten országába azok,
akiknek vagyonuk van. Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak
az Isten országába bejutni.” Akik pedig ezt hallották, megkérdezték: „Akkor ki
üdvözülhet?” Ő így felelt: „Ami lehetetlen az embereknek, az Istennek
lehetséges.” Lk 18,18-27
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése