Egy cseppet máshogy alakultak a dolgok, mint ahogy azt február végén gondoltam. Lelassult a világunk és kicsit bezárkóztunk. Volt némi érzelmi hullámvasút is, meg folyamatos újratervezések. Az első otthonoktatós hetünk borzasztóan nehéz volt. Ami nagy segítség volt, mikor elkészítettem a napirendünk és mindenki elfogadta. Onnan legalább volt egy vezérfonal. (Igazából az első naptól.) Az átállás viszont megdolgozott. Egyrészt itt voltak a szívemben a félelmek, aggodalmak, itt volt az új helyzet krízise, az új tanulási felület ismeretlensége és mellette a rengeteg információ, aminek dzsungelében ösvényt kellett vágni, hogy eljussunk a (nem kevés) teljesítendő feladathoz.
Így a tervezett hulladékcsökkentési ötletek tovább alszanak, DE mégis előre léptünk. Szerintem mindnyájan. Persze mindenki JÓL bevásárolt az elején, de azóta - aki betartja a kérteket, lehetőleg - heti egyszer megy boltba és csak oda, ahova tényleg kell. Biztosan van online vásárlás is, de gyanítom, hogy összességét tekintve megcsappant az eddigiekhez képest. (Remélem, nem pótoljuk majd be, miután majd újra szabad lesz a pálya...)
Amit itt most rögzítenék: a szilárd sampon még mindig jól működik. :)
Örülök, hogy eddig sok dolgot kipróbáltam a hulladékcsökkentés terén, mert érzem, hogy mennyivel könnyebb volt az átállás erre az itthonlétre így. Tudtam, hogy a kevesebb is elég és voltak alternatív megoldásaim esetleges szükséghelyzetekre. A jövőre nézve pedig nagyon fontos lecke szerintem ez az időszak, mert megtanulhatjuk, hogy szerényebben éljünk, így is újabb lépést tehetünk a teremtett világ védelméért! <3
Nem állok meg! Áprilisban már remélem lesz egy kis szusszanásnyi időm, amiben kipróbálhatom a WC-bombát, amihez a hozzávalók már megvannak. Illetve sokat leszek kinn a kertben. Ígértem, hogy megmutatom az újításunkat! Ami késik, nem múlik! (Már kész, csak dokumentálni kell ide.) Hamarosan jön...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése