"A hatodik hónapban pedig elküldte Isten Gábriel angyalt Galilea egyik városába, Názáretbe, egy szűzhöz, aki a Dávid házából származó férfinak, Józsefnek volt a jegyese. A szűznek pedig Mária volt a neve. Az angyal belépve hozzá így szólt: „Üdvözlégy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van!” Mária megdöbbent ezekre a szavakra, és fontolgatta, mit jelenthet ez a köszöntés. Az angyal ezt mondta neki: „Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél! Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak. Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának mondják majd; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját, ő pedig uralkodik a Jákób házán örökké, és uralkodásának nem lesz vége.” Mária megkérdezte az angyalt: „Hogyan lehetséges ez, mikor én férfit nem ismerek?” Az angyal így válaszolt neki: „A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának. Íme, a te rokonod, Erzsébet is fiút fogant öregségére, és már a hatodik hónapjában van az, akit meddőnek mondanak, mert az Istennek semmi sem lehetetlen.” Ekkor így szólt Mária: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint!” S ekkor eltávozott tőle az angyal. Lk 1,26-38
Talán mi még sose találkoztunk angyallal, talán még küldetést sem kaptunk, nem hallottuk Isten hívását. Mert ebben az esetben azért természetes a reakciónk... De az életben is érnek minket dolgok, amikre nagyon hasonlóan reagálunk. Mondjuk, ha megbetegszünk, vagy valamelyik családtagunk. Vagy egyszerűen a mostani helyzetre reagálunk így, mert a legtöbbünknek már elegünk van a maszkhordásból, abból, hogy nincs vége és nem is látjuk, mikor lesz végre vége... De ránk találhat ez a reakció akkor is, ha valami nagyon jó dolog történik velünk, amikor valami nagy megtiszteltetésben lesz részünk...
Ez a reakció pedig a: "Miért én?" reakció. Miért pont én? De, hisz nem én vagyok a legtökéletesebb erre, nincs is hozzá adottságom. Miért pont most? Ez most valami vicc? Volt már, hogy így reagáltunk? Lefokozva magunkat az áldozat, a béna, a tehetségtelen, a nem elég jó szintjére.
Ma ugrott ki számomra egy szó. Egy rövid kis kérdés, amit Mária tett fel: "Hogyan?"
Mennyivel másabb ez a kérdés? Nem önmagára fókuszál, nem nyomja le önmagát, egyszerűen csak a tervet látja és azt, aki megálmodta ezt a tervet. Azt keresi, hogyan lesz mindez meg. Ott van, jelen van, készen van menni, de nem önmaga a fontos önmaga számára, mégis így védi meg önmagát.
Hiszem, hogy ma is ez a jó kérdés. Nem a miért vagy a miért pont én, hanem a hogyan. Hogyan állhatok meg ma, hogyan lehet teljes idén is Karácsony, hogyan mehetek tovább az új évre ilyen fáradtan és kilátástalanul, hogyan remélhetek abban, hogy lesz újra pihenés, baráti találkozások, ölelések, nagy rendezvények, koncertek mindenféle óvintézkedések nélkül, egészségesen, úgy, hogy megmaradunk épen testileg-lelkileg.
Nem kell látnunk a miértet csak a hogyant. "Legyen nekem a Te szavad (Igéd) szerint!" A válasz mindig el van készítve számunkra az Igében. Csak keresnünk kell és megtaláljuk.
Kérdezzünk jól és keressük a választ!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése