Párhuzam

 Az elmúlt napokban kibomlott előttem valami. Volt olyan, hogy szembejött valaki és tudtad, hogy valahonnan ismered? Törted a fejed, de nagyon, majd egyszer csak, mint ahogy a vízcsepp legurul a levélen, ott volt a felismerés: hát persze!

Na pont így!

Beszélgettünk imáról, arról az útról, ahogyan mi emberek elkezdünk imádkozni. Eldöntjük, odaszánjuk magunkat, megy egy darabig, de aztán van, hogy tudjuk is mihez kötni, van, hogy még ez sincs, és láthatatlanul kikopik a mindennapokból, mintha ott se lett volna. Majd valami apró dolog, vagy egy erős pofon újra elénk hozza. Jó esetben nem a neheztelés, hanem egy döntés sarjad ennek mentén és újra nekifogunk. Megyünk, elesünk, kihagyunk, újrakezdjük. Most megy, egy darabig. Eltelnek napok, hetek, hiányzik, de mégse kezdünk újra bele. Jön egy történés, valami nehézség, tudjuk, hogy ez nem így működik, hogy "bedobom" - az imát - és kijön a megoldás, és mégis nekifogunk. Nincs megoldás, de most mégis megy, de egy napon azt érezzük, hogy szembejön egy hegy. Nem tudjuk megmászni, nem is szeretnénk. Belül valahol tudjuk, hogy kellene, nagyon. Tétovázunk. Most mi legyen? Csak a biztonságos részig, módon. De valahogy ez így nem olyan igazi.

Mennek a körök, körbe-körbe. Mégis valahogy egy picit mindig haladunk előre, mélyül a kapcsolatunk, egyre jobban bízunk, hiszünk, de minden nap egy harc, hogy igent mondunk-e a találkozásra.

Pont így!

Pont így van a testmozgással, egészséges életmóddal is.

"Eldöntjük, odaszánjuk magunkat, megy egy darabig, de aztán van, hogy tudjuk is mihez kötni, van, hogy még ez sincs, és láthatatlanul kikopik a mindennapokból, mintha ott se lett volna. Majd valami apró dolog, vagy egy erős pofon újra elénk hozza. Jó esetben nem a neheztelés, hanem egy döntés sarjad ennek mentén és újra nekifogunk. Megyünk, elesünk, kihagyunk, újrakezdjük. Most megy, egy darabig. Eltelnek napok, hetek, hiányzik, de mégse kezdünk újra bele. Jön egy történés, valami nehézség, tudjuk, hogy ez nem így működik, hogy "bedobom" - a testmozgást, egészséges életmódot -  és kijön a megoldás, és mégis nekifogunk. Nincs megoldás, de most mégis megy, de egy napon azt érezzük, hogy szembejön egy hegy. Nem tudjuk megmászni, nem is szeretnénk. Belül valahol tudjuk, hogy kellene, nagyon. Tétovázunk. Most mi legyen? Csak a biztonságos részig, módon. De valahogy ez így nem olyan igazi."

Na, ugye? Pont így...

Rendben. Itt egy párhuzam, és? Mi a teendő? Mi a megoldás? Valójában nem tudom, hogy miért és hogy hogyan lehet, és lehet-e másként, de ami közös mindkét területen, az a döntés. Döntés nélkül nincs elindulás. Ráadásul nem elég egyszer dönteni. Újra és újra fel kell állni, ha valami nem sikerül, vagy nem úgy, ahogyan azt elképzeltük. Vagy csak észrevettük, hogy nem arra megyünk, amerre menni kéne. Ha kell, lelassulunk, belülre nézünk, ha kell, rákapcsolunk, a célra szegezzük tekintetünk és küzdünk. Ehhez bátorság is kell, meg bizalom, meg hit, meg szeretet, meg remény. De a döntés és cselekvés nyomán élet fakad. Élet a léleknek, szellemnek és élet a testnek is. Sőt, nemcsak, hogy felfakad, lassan felbuzog az élet. Néha elönt, néha csak megsimogat, de erővel tölt el, épp annyival, ami továbbsegít a következő napi döntésekhez.

Pont.

Így.