
Tisztázzuk magunkban a dolgokat. Most akkor mi dolgozunk vagy sem?
Tulajdonképpen igen. Hiszen kapunk érte fizetést. A munkahelyünk az otthonunk, de dolgozunk, sok esetben többet is, mint egy munkahelyen. Akkor pedig van főnökünk is.
Először azt gondoltam, hogy ÉN vagyok a magam főnöke és ez így jó, mert tulajdonképpen bármit megtehetek. Közben meg sajnáltam magam, hogy milyen sokat dolgozok és mégis milyen kevés fizetést kapok.
Aztán rádöbbentem, hogy nem is én vagyok a főnök, hanem Isten. És ahogy ebbe kezdtem belegondolni, rájöttem, hogy jobb főnököt el sem tudnék képzelni! Miért? Mert ösztönöz a tökéletes munkára, mindig elérhető, ha segítségre van szükségem, de nem koppint állandóan az orromra, nem áll a hátam mögött vizslató szemekkel, ha bénázok, elcsúszok az időbeosztással, akkor megbocsát, stb., stb.
Hálás vagyok, hogy az Ő beosztottjaként dolgozhatok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése