Ma egy kicsit erről szeretnék írni. A „Miért?”-ről. Ugyanis
szerintem ez egy NAGYON fontos kérdés. A kérdés maga is és az is, hogy
feltegyük magunknak. Minden tevékenységre igaz, hogy ha nem tudjuk
megfogalmazni magunknak, hogy miért is tesszük azt, amit teszünk, akkor az a
cselekedet halott. Tudok úgy takarítani, mint egy robot, sőt úgy is, hogy
közben puffogok szüntelenül. Most inkább nem írom le, hogy mi mindenen szoktam
mérgelődni közben és milyen gondolatok cikáznak a fejemben. Talán elképzelhető…
De mennyire más úgy takarítani, hogy közben tudom, hogy mi a célom vele.
Egyrészt szeretném minden egyes alkalommal felajánlani ezt a
tevékenységemet Istennek és így dicsőíteni Őt. Szeretek úgy takarítani, hogy
közben Isten dolgain gondolkozok. És ez működik. Nagyon sok mély dolgot kaptam
már takarítás közben Tőle!
Másrészt az a célom, hogy otthont teremtsek a családomnak,
ami valóban otthon, ahol jó lenni. És valljuk be, hogy koszban nem érzi jól
magát az ember, se rendetlenségben. A komfort érzéséhez kell egy bizonyos
tisztasági és rendszintnek lennie. Ez mindenkinél más. A férjemnél nagyobb
tisztaság és rend kell ehhez az érzéshez, így az Ő érzései számomra a
mérvadóak.
Harmadrészt pedig szükséges a gyermekeim számára, hogy
rendezett környezetben nőjenek fel. Kell ahhoz, hogy biztonságban érezzék
magukat, hogy rendszer legyen körülöttük. Hat az otthonunk állapota arra, hogy
milyen kiegyensúlyozott a napjuk, de arra is, hogy milyen emberekké válnak
majd. Hat arra, hogy rendezett környezet veszi-e majd körül őket és rend lesz-e
a lelkükben.
Sokáig takaróztam azzal a nézettel, hogy nem az a fontos,
hogy csillogjon a lakás, hanem az, hogy szeretjük-e a gyermekeinket. De mostanában
érzem ennek az állításnak a hazugságba hajlását. Tény, hogy a szeretet SOKKAL
fontosabb, mint az, hogy csillognak-e az ablakok mindenhol a lakásban, DE nem
szeretem-e azzal IS a gyermekeimet, hogy odafigyelek arra, hogy rend vegye
körül őket és tisztaság. A szeretet fontos. Nagyon fontos. De fontos a rend és
a tisztaság is. Ez utóbbinak nem szabad elsikkadnia a mindennapokban. Nem
takarózhatunk azzal, hogy nem értünk rá, mert a gyermekeinket kellett
szeretnünk helyette. Belefér mindkettő az időnkbe. Akár úgy, hogy együtt
takarítunk, együtt rakunk rendet.
Nektek mi a célotok? Megosztanátok velem? Szeretnék tanulni
belőle és tovább alakulni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése