Vizes élet

Olvad a hó, ami reggel még kavarogva zuhogott és egyre vastagabb hópaplanként fedte be mindazt, ami odakint volt. Vízcsepp pattan szét apró darabokra a pocsolya víztükrének felszínén. Minden egyre nedvesebbnek tűnik. A folyóra gondolok, mely a városunk mellett kanyarog. Újra megduzzad majd és közel jön mindenkihez, aki a partján sétál majd. A kacsák egyre feljebb úsznak, szemünkben megnőnek és hangosabbak lesznek. Szeretek ott sétálni a folyó partján. Valahogy Isten olyan közel jön hozzám. Lenyűgöz. Átölel az a sok szépség, ami ott vár rám, és csordultig tölti a szívemet. Megnyit a szépre és a Végtelenre.

A víznek ezernyi formája van. Milyen gyönyörűek a hópelyhek, a deres fák! Milyen csillogó a jég, főként, ha jégcsapként szétszórja szét a nap aranyló sugarát! Szépek a gömbölyű, duzzadó harmatcseppek a zöld levélen és szép a folyó felett gomolygó, habszerű ködfelhő. De a víz, ha porral, földdel keveredik, abból sár lesz. A krétarajzot az aszfaltról lemossa az eső. A lyukas tetőn ügyesen befolyik és csepegve megőrjíti azt, akinek elázik a lakhelye. Még rombolni is képes. A bútorok, ha eláznak, szétfeszül a szerkezetük, a jég mindent szétfeszít és szép lassan szétapróz. A sok víz elmossa a felszín minden elemét, és vele sok munkát és akár a reményt is. A víznek rengeteg arca van.

Egy apró dolgot szeretnék ma megosztani. Egy felismerést, ami mostanában esett le számomra. Nem nagy dolog, de fontos. Vizes dolog.

"Aki hallgatja szavamat, és tettekre is váltja, az okos emberhez hasonlít, aki sziklára építette a házát. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak, de nem dőlt össze, mert szikla volt az alapja. Aki hallgatja ugyan tanításomat, de nem váltja tettekre, a balga emberhez hasonlít, aki házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak. Az összedőlt és romhalmazzá vált." Mt 7,24-27

A zápor szakad, ömlik az ár, süvít a szél  és nekizúdul az életünk házának. Nem óv meg ettől semmi és senki. Az nem mindegy, hogy kire épülünk rá?! Jézus a szikla, ami rajta kívül létezik, az homok. De Jézusra, az Ő tanítására is rá kell épülnünk, az életünket az Ő tanítása szerint kell élnünk. Ez sem szünteti meg a záport, a nehézségeket, ezekkel ugyanúgy szembe kell néznünk, csak nem fogunk összeomlani.

A nehézség olykor átlényegülhet és szépséggé válhat az életünkben, úgy, ahogyan eső után kellemes belélegezni a párás levegőt, és megtölteni csordultig a tüdőnket, megelégítő egy párás erdőben hosszú sétára indulni, egy-egy vízcseppekkel pettyezett levél vagy virágszirom mellett megállni, lelassulni és látni. Látni annak az arcát, aki a szeretet maga, és elhalmoz minket az Ő csodáival. Le kell leplezni! Meg kell látni.

(Régi-új az életemben, hogy látni tanulok. Látni Őt minden szépben, jóban, kellemesben, sőt minden helyzetben, hogy a szívem hálával legyen tele, ne mással.)