 |
| Forrás |
A következő bejegyzés lesz a kétszázadik. Lassan két éve írom a blogot. Vannak hullám hegyek és völgyek. Az utóbbi időben nagyon sokszor éreztem úgy magam, mintha a falnak beszélnék itt, vagyis írnám a bejegyzéseket és egyébként meg sehol senki. Nem azért kezdtem bele és nem azért csinálom, mert népszerű akarok lenni, csak elgondolkodtam és megállásra késztetett ez az érzés meg a 200-as szám közeledte. Vajon ezt kell tennem? Vajon van értelme? Vajon ez Isten akarata? Nem kellene befejeznem és inkább a gyermekeimre vagy a férjemre szánni azt az időt, amit bejegyzések írásával töltök? Aztán kicsit mintha megtört volna mostanában a jég. Még nem döntöttem. Mérlegelni fogom még egy ideig a dolgokat.
Először arra gondoltam, hogy játékot hirdetek a 200. bejegyzésben, mert úgy szokás. De nem szeretem úgy csinálni a dolgokat, ahogyan azt a szokás diktálja. :) Így inkább azt találtam ki, hogy a következő bejegyzés a Tiétek lesz, kedves olvasóim! Szeretnélek megkérni Titeket, hogy írjatok pár mondatot bármiről! Bújjatok ki a láthatatlan falak mögül! Nagy ajándék lenne ez számomra! Szívesen olvasnám azt, hogy mi az amit szerettek itt a blogon és mi az, amit nem!
Előre is köszönöm Mindenkinek!
Réka
Ugyanezt érzem én is, bár szerintem sokan csak blogzugolvasók, tehát nem kommentelnek. Szerintem nagyon értékes a blogod, és a blogcím magáért beszél. :)
VálaszTörlésNagy ajándék nekem,hogy rokonlélek blogját olvashatom és igyekszem hozzá is szólni.átérzem,amit írsz ,most a szabadság alatt úgy véltem,hogy kéz,vége,nincsen tovább erőm írni. Aztán mégis.....
VálaszTörlésDe ahogy te kapod és látod......
Nemreg talaltam ra a blogodra...Meg nem igazansokzor jartam nalad...de erot gyujteni jovok ide...:)
VálaszTörlésÓ, Réka !! Röviden írok, de hosszan is el fogom mondani - mert mi még mindig rohangálunk, van még másfél hét szünet !! :)
VálaszTörlésTe minden kétséget kizáróan egy csatorna vagy, aki keresztül Isten közöl velünk olyan dolgokat, amiket épp keresünk. Többször "jártam már így" itt nálad. :) Megteszed , hogy adod magad ehhez, hogy megnyílsz előtte és engeded, hogy szeressen Téged, s minket. Hálás vagyok érte Neki, Neked. És ezzel együtt azt is teljes mértékben megértem, ha abbahagyod mert fontosabb lesz valami. Sajnálni fogom, de úgy gondolom, természetes. Üdv: Betti
Köszönöm Nektek! <3
VálaszTörlésMától írhatjátok a 200. bejegyzést! :)