 |
| Forrás |
Új tanév kezdődött. Ez felpiszkálta a gondolataimat. Egyrészt jövő ilyenkor már nagy eséllyel dolgozni fogok. Nagyon más lesz az életem. A közel jövőben elkezdek állásinterjúkra járni. Nézelődni, ötletelni fogok. Ez valahol természetes, mégis érdekes dologra jöttem rá.
Vannak a szívem mélyen eltemetve vágyak, vágyak másra, többre. Szeretnék alkotni, maradandót létre hozni, valami többet, mint amit most csinálok. Álmodok és tervezek. Valami belülről hajt. Ott van az izzás a csontjaimban. Ez egyáltalán nem baj. Talán Istentől van, talán Ő piszkál fel újra és újra, hogy ébren tartsa bennem ezeket a dolgokat, talán Ő hív, de tudom, hogy most nincs ennek itt az ideje. Mégis gondolok rá, mégis tervezgetek, mégis várakozó állásponton vagyok.
Eddig ezt úgy kezeltem, hogy azt mondtam magamnak, hogy most annak van itt az ideje, hogy anya legyek, majd később talán jön a többi. Most viszont arra jöttem rá, hogy ez nem elég. Nem elég, hogy elfogadom, hogy most ennek van itt az ideje, nem elég, hogy az van bennem, hogy majd egyszer. Nem elég.
Teljes szívemmel anyának kell lennem MOST. Magamhoz kell ölelnem (ahogy az angol olyan szépen kifejezi) az anyaságot! Helyre kell raknom magamban, hogy az anyaság a LEGNAGYOBB és LEGFONTOSABB szolgálat az életemben. Ez az első. Utána lehet, hogy lesz majd más is, de több, nagyobb, fontosabb nemigen. Meg kell tanulnom értékelni, szeretni és teljes szívvel csinálni azt, amire Isten elhívott: hogy három ajándék édesanyja legyek.
Megnyugodtam az írásod végére.:)Bennem is a Gyes alatt anno mindig mozgott belül valami,hogy ezt,meg azt milyen hasznos lenne csinálni, de a gyerekek miatt kötve voltam,ami így a jó.Már sajnálom,hogy nem tudtam JOBBAN kiélvezni a velük töltött időt.Általában hulla fáradt voltam.
VálaszTörlésAnya vagyok most is,bár kirepültek évekkel ezelőtt.Néha fáj a ritka kapcsolattartás,de erről majd írok nálam.
A nevemre kattintva megtalálsz..)
Igen! Tényleg ez a legnagyobb és legfontosabb!
VálaszTörlésMammka! Szoktam Nálad járni. :) Ezt is örömmel olvasom majd! ;)
VálaszTörlésErdna! :)
Nekem az jutott eszembe, hogy hívőként is nagyon könnyen megszokom a jó dolgokat. Azt, hogy beszél velem az ÚR, hogy véd, erősít, hogy vezet, hogy ajándékokat kapok tőle. Megszokottá válik és természetessé, hogy kapom és van. Pedig nem az. Tudjuk, hogy ezek nagy, hatalmas csodák! Talán erre éreztél rá, ez tudatosult benned. A gyermek ajándék. De micsoda gyönyörűséges! Mássá tesz téged, a férjet. Család lesztek. stb. stb. Micsoda csoda, hogy ilyet kaphattál! Még ha érdemtelenül is, még ha csak egy időre is! Micsoda testi, lelki, szellemi katarzist lehet átélni! Minden pillanata csoda, és pillanatról pillanatra más-és más lesz. És te csak ámulsz és mély hála van benned, hogy ennek részese lehetsz Ő általa.
VálaszTörlésEz is benne van, meg az is, hogy most tudatosult jobban a súlya és nagysága ennek a szolgálatnak, hogy ennél nagyobbat nem kaphatok, még ha láthatatlan is sokszor.
VálaszTörlésJó volt ezt most olvasni nálad :)
VálaszTörlésTudod, hogy egész nyáron hasonló gondolatim voltak? Fél éve letelt a harmadik csemetével is az anyaági szabadságom (persze azóta önkéntesen még mindig itthon vagyok, mert nálunk nincs teljes állású anyasági)és már nagyon vágytam rá, hogy most már valami más időszak következzen. Hát Isten máshogy gondolta, mert tavaszra egy újabb csemete érkezését várjuk. Nagyon nem volt egyszerű lemondani az én elképzeléseimről, és ráhangolódni erre, de igyekszem, mert tudom, hogy Isten nagyon jól tudja mikor hol a helyünk :)
Szóval köszönöm ezt az írásodat!
Örülök! Gratulálok a kisbabához!!! :) Kérlek írj nekem egy e.mailt! Elég közel lakunk egymáshoz szerintem, akár össze is hozhatnáénk egy találkozást, ahogy régebben írtad! ;)
VálaszTörlés