Kihasználom még ezt az utolsó őszi napok egyikét, hogy őszi képet tegyek fel. Nagyon szeretem ezt az évszakot (is)! Ez a fenti kép meg különösen is tetszik, mert olyan, mint egy festmény, pedig csak (?) zuzmók, és nem hivatásos festő készítette, hanem a Mester! No, de nem erről akartam ám írni!
Az utóbbi hetekben azon gondolkodtam, hogy keveset imádkozok a családtagjaimért. Anyukámért - érthető módon - most többet, de a Férjemért, gyerekekért, tágabb családért, hát... Mindez annak ellenére, hogy nagyjából rendszeres az imaéletem, de amikor imádkozok, nem igazán jellemző, hogy közbenjárnék másokért. Szükséges lenne pedig! Nagyon is! Több dolgot próbáltam már. Például beosztottam az imatémákat a hét napjaira, de nem működött, az utóbbi időben spontán, ha feljött valami bennem, akkor az Úr elé vittem, sőt olyan is volt néha-néha, hogy összejöttünk egy (vagy több) anyukával és imádkoztunk egyesével a gyermekeinkért, ami nagyon áldásos dolog volt, de ez már olyan rég volt! Így nagyon megörültem, mikor rátaláltam a tevékenységhez kötött ima ötletére Jean Fleming könyvében, amit most olvasok. Imádkozhatunk egy-egy naponta ismétlődő tevékenységünk közben, például, mikor beágyazunk, imádkozhatunk azért az emberért, akinek az ágyát éppen bevetjük, vagy teregetés közben azokért, akiknek a ruháit akasztjuk ki, vagy száradás után, akiét levesszük. Nálam működik! :) Miért nem jutott eddig az eszembe?!
Ráadásul a napi rutin unalmasságát (valljuk be, tényleg unalmas) is megtöri és elveszi. Duplán jól járok!
wow, hogy ez mennyire jó imaötlet! :) kösziii! :)
VálaszTörlésSzívesen! Remélem jobb napok jönnek! Szorítok és imádkozok Értetek! :)
VálaszTörlésHát ez tényleg jó ötlet! Remélem a napi rohanásban is majd eszembe jut :)
VálaszTörlésEz nagyon jó ötlet, holnap en is kipróbálom. Köszi Rékám! Zsofa
VálaszTörlésHolnap kipróbálom én is. Köszi Rékám!
VálaszTörlésNagyon szívesen! Egyébként nagyon tuti, azóta is minden reggel ágyazás közben imádkozok értük. Hiszem, hogy nagy ereje van! :)
VálaszTörlés