melyek hasonlítanak ehhez az őszi nádtengerhez, mert sűrűek, szárazak, szúrósak, szürkék, mégis rejtegetnek kincseket, csak meg kell látni és befogadni.
Nagylányom elsírta magát, mert három nap magas lázban töltött nap után megfájdult a "nyaka", és nagyon-nagyon fáj. Közben kisfiam a nappali szoba fotelén fekszik, lázrózsák az arcán, ölében lavór. Már túl van három meneten és egy kúpon. Most csak émelyeg, de nagyon. Közben elváltoztatott cica hangon nyög, mert vagy szomjas, vagy éhes, vagy öleljem át, vagy segítsek neki, mert hánynia kell. Mellette ül a kislányom. Arcán lázrózsák, szeme csillog, és szenved, mert fáj, mindenhol fáj, főként a hóna alatt meg az ujjacskája, amit szopizni szokott. A fürdőszobában még ott van a hideg vízzel teli kád. Inni adok, enni adok, lázat mérek úgy 10 percenként, borogatást készítek, meg várom, hogy mikor adhatom be a lázcsillapító és fájdalom csillapító gyógyszert. Minden neszre ugrok. Közben főzök, meg mosok, és el is felejtkezem magamról. (Nem vagyok én se teljesen egészséges... meg nem aludtam túl sokat az éjjel.) Leírom mindezt és nem szépítgetem, mert néha ilyen az életem. Sűrű, száraz, szúrós és szürke.
Ilyenkor választhatok, hogy azt látom-e, ami a szemem előtt van és azt élem át, ami törvényszerűen ebből következik, vagy a dolgok mögé nézek és felismerem az itt és most csodáját, azt, hogy itt és most van a legjobb hely és a legtökéletesebb pillanat a szeretetre. Nem máshol és nem máskor. Itt és most. Dönthetek a szeretet mellett és a dolgok mögé láthatok, hogy mindezt Ő érte (is) teszem.
Itt és most. Döntök.
Igen, vannak.
VálaszTörlésDe hisszük, hogy minden nehéz, jóvá válik. Mert egyébként nincs értelme :)
Én ezért is vagyok csendben mostanában, mert talán azt nézem, ami a szemem előtt van... sajnos nehéz napok. Köszönöm a soraidat!
VálaszTörlés