 |
| FORRÁS |
Valahogy így vásároltam be Nagypénteken és Nagyszombaton is, két nagy teli kocsival, majd szereztem ágyneműket is, főztem-sütöttem 3 napig állandóan, ágyat húztam fel-le, takarítottam, babát elláttam, mostam, kicsit kertészkedtem. Közben hallgattam, hogy a gyerekek összevesztek, bántották egymást, aztán együtt játszottak, volt panaszkodás bőven gyerek és felnőtt részről is, no és naponta többször elhangzott, hogy ez nem finom, fúj, fú de ennék mást. Nagylányomat múlt kedden műtötték, pénteken jött két orrfolyós-köhögös vendég, vasárnapra a négyből három gyerekem orra folyt és kapart a torkuk, igen a frissen műtött lányomé is. Fiam tegnapról mára éjszaka befulladt. Ilyen az élet felénk.
Örülnöm kellett volna annak, hogy meglátogattak minket és három teljes napot együtt tölthetünk, hogy szolgálhatom őket, főként a szeretetemmel és vidámságommal, de rosszul vizsgáztam ebből két napig. Aztán volt egy kis időm, amit az Úrral tölthettem úgy igazán, és Ő magamra irányította a tekintetemet. Elszégyelltem magam. Helyre rakott és felüdített. Utána sokkal könnyebb volt, pedig látszólag minden maradt a régiben, bennem mégis a feje tetejére állt minden. Vagyis pont így állt vissza az eredeti helyére.
Bárcsak hamarabb történt volna ez meg!
Kedves Réka!
VálaszTörlésNálam pont ugyanez volt a helyzet. Azzal a különbséggel, hogy nem kellett nagybevásárolnom, meg főznöm, mert nem voltunk itthon, de az egész szünet arról szólt, hogy a gyerekeim vitáztak, kiabáltak egymással, én meg velük, és úgy éreztem, hogy nem tudok kedves lenni, meg türelmes, és nem volt időm az elcsendesedésre sem, éppen ezért még mindig rossz állapotban vagyok...
Nagyon remélem, hogy ez változni fog. Az én érdekemben :)