Az élet csodája

Hetek óta azt tervezem, hogy írok ide egy jó hosszú irományt arról, hogy Isten milyen tuti jó hozzánk. Ami persze így is van. Teljes mértékig. Egyszer talán meg is írom azt a történetet, de nem most. Valahogy ma inkább arról írnék, ami itt és most történik.

Elkapott minket (is) az influenza. nagylány kezdte, férj folytatta, és mikor ott tüsszögött mellettem az ágyban, sejtettem, hogy engem is leteper majd ez a vírus, pedig MINDENT bevetettem ellene. Na mostanra itt vagyok harmadik napja náthásan - amit ennél kevésbé kedvesen is megfogalmazhatnék, - mellettem pedig két lázas gyermek, és egy egészséges bébi - hála Istennek. Egy ilyen napon, amikor legszívesebben fel se kelnék, csak olvasgatnék, és élvezném, hogy kiszolgálnak, hát fel kell kelni és ki kell szolgálni a csapatot. Nehéz, de mégis jó! Tényleg jó! Kicsit többet mutat az óra, mire elpakolom a reggeli maradványait, de az ebédet meglepő gyorsasággal összedobom. Közben élvezem, ahogy mellém egy stúdiókonyhát építenek a gyerekek és főznek. Az ide-oda ugrálások közben mégis van egy kis időm arra, hogy leüljek a legkisebb mellé, gyönyörködjek benne és beszélgessek vele. Reggel hajat tudtam mosni. (Nem ér röhögni!) Ó, mily öröm! Délelőtt itthon volt a férjem, igaz így az este az enyém, mert csak fél 10 körül jön majd haza. Mégis minden sínen van. Reggel be akartam indítani a mosógépet, de elmaradt. Most mindjárt 6 óra és hallom, hogy végre lejárt, vagyis kiteregethetek. Szeretek teregetni. Szeretem kiteríteni a ruhákat, amiket azok hordanak, akiket szeretek. A teregetés épp belefér a következő etetés elé, aztán már épp vacsora idő lesz. Aztán megyünk fürdeni, és ha ügyes leszek, még belefér a mese is. Van, hogy nem vagyok elég ügyes és elmarad, pedig tudom, és tapasztalom, hogy mindenkinek nagyon jó, ha felolvasok egy-két mesét elalvás előtt. A közös ima után pedig - ha ügyes leszek - marad időm arra, hogy én is leüljek és időt töltsek Vele, Aki a betegeskedős napomat békés, szép, élvezhető, sőt értékes nappá tudja változtatni azáltal, hogy megnyitja a szememet arra, hogy meglássam a szépet.

Ha már a szépnél tartunk, álljon itt egy kép az egyik kedvencemtől, Pascaltól! Az Ő képei pont olyanok, mint az élet, ha látunk és nem csak nézünk. Egyszerűek, mégis végtelenül mély értéket hordoznak és vibrálnak a Fénytől.

FORRÁS