 |
| FORRÁS |
Azon gondolkodtam tegnap - jobb későn, mint soha, - hogy hogyan böjtöljek idén. Lehet, hogy étellel, kevesebb számítógépezéssel, vagy más önsanyargató dologgal kéne, vagy mindegyikkel? Végül arra jutottam, hogy így is eléggé a határaimon táncolok, ami az erőmet illeti. Legyek még türelmetlenebb itthon, mert nem eszek például? Őszintén szólva ez az időszak épp elég böjtös olyan szempontból, hogy önmagamra nem sok időm jut, nem kényeztetem magam, stb. Talán inkább mindezt, ami most az enyém, EZT kéne jól, jobban csinálni. Nem mást, EZT, de több szeretettel és örömmel.
Például nem kellett volna idegbajt kapnom tegnap attól, hogy a fiam hányt, aztán újra és újra 9-10x az éjszaka. Igen itt a kedvenc vírusom a házban és itt a 3 hónapos babám is... És én kicsit bepánikoltam, és már vizionáltam, hogy milyen, ha én vagyok rosszul, vagy milyen, ha kórházba kerülünk... Ááá! Pedig annak idején, mikor a harmadik volt ilyen pici, csak Ő nem kapta el... Remélem - nagyon, - hogy most pedig itt a vége, és nem megy tovább... De miért kell gyomorgörcsöt kapnom a rám szakadó tehertől? Miért kell kiabálva kiutasítanom a gyerekeket a baba szobájából? Miért van bennem, hogy meg se akarom érinteni a fiamat és semmit, amit Ő megérintett? És türelmetlen vagyok vele (is).
Na ez az én böjtöm, hogy ezt csináljam telve szeretettel, meglátva mindebben az örömöt!
Elő kell vennem a hálafüzetemet és rákényszeríteni magamat arra, hogy esténként teleírjam, hisz Jézus pont azért jött, hogy Életünk legyen, telve örömmel! Idén ebből az irányból közelítek a Húsvét felé. Nem az utat élem meg mélyebben, hanem a célt teszem a középpontba. Lehet, hogy ez talán fura így. Nem érdekel! Úgy érzem, hogy Jézus most erre hív:
"Szögezd tekinteted a célra!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése