A babavárás során kezdődött. Ez a várakozás más volt, mint a többi. Egyrészt lelkileg, mert szégyen - nem szégyen nem terveztük, hogy lesz még egy negyedik gyermekünk is. Három császár után talán nem is meglepő. De ez a baba nagyon meg akart születni! Persze az nem volt kérdés, hogy elfogadjuk-e, ez természetes volt, de az érzelmek kicsit késtek, illetve voltak érzelmek, csak épp másmilyenek, mint amilyeneket szerettünk volna érezni. Meghökkentünk, megijedtünk, megrémültünk, értetlenkedtünk és még mérgesek is voltunk. Ráadásul nem csak lelkileg volt nehezebb az a 9 hónap, hanem testileg is. Három gyerek mellett rosszul lenni nehezebb, pocakosan végigrohangálni a délutánokat dettó. Elfogadni, hogy már nem vagyok olyan fiatal, mint az elsőnél, hát az sem egyszerű. Bizony volt, hogy pár napig feküdnöm kellett, mert én balga elmentem vásárolni, és felcipeltem a másodikra a dolgokat, így jól meghúztam magam, és fájdogált utána napokig a hasam. Összegörnyedve tudtam csak menni, és szegény óvónéninket is jól megijesztettem a kinézetemmel, amikor összefutottunk a játszótéren. Aztán sose fogom elfelejteni, hogy milyen HH vírust elkapni nagy hassal...
A negyedik császár se volt egy sétagalopp. Három héttel előbb megindult a szülés (egy héttel a tervezett műtét előtt). Negyedszerre is átélhettem, hogy a fájások szülik az életet. A gerincbe érzéstelenítés nem sikerült tökéletesre. Konkrétan fájdalmat nem éreztem, de éreztem mégis a műtétet végig. Nem hatott teljesen az érzéstelenítés, így többször megemelkedett a pulzusom, oxigént kaptam. Azt nem mondom, hogy amolyan peremen táncolós helyzetben voltam, de azt maximálisan érzékeltem, hogy az életem Isten kezében van.
Aztán, ahogy az érzéstelenítés kezdett oldódni, a fájdalom egyre inkább elöntött. Órákig nem tudtam mást, csak nyögni, pedig nekem magas a fájdalomküszöböm. (Szüléskor is azt szokták hinni, hogy csak viccelek, amikor bemegyek, hogy 5 perces fájásaim vannak, mert mosolyogva közlöm.) Na ez nem volt mosolygós helyzet. Inkább valami mély dolog, mert azon kívül, hogy szenvedtem, és nem tudtam ellene semmit tenni, ott volt velem Jézus, a szenvedő Jézus, és ott volt velem minden szenvedő ember, aki épp akkor fájdalmakat élt át. És ott volt a tükör is, hogy mennyire gyenge vagyok, mennyire nehezen viselem ezt a helyzetet. Vajon hogy viselném, ha ezt nem pár óráig, hanem annál sokkal tovább kéne elviselnem? Sőt nem csak elviselnem, hanem akár magamhoz ölelni...
Az első pár napban - véleményem szerint - nem arról van szó, hogy túl vagyunk a szülésen, öröm van és boldogság. A szülés nem addig tart, míg a gyermek kibújik az édesanyja hasából. A következő napok legalább annyira a szüléshez tartoznak. A szoptatás az elején nem a túláradó örömről szól, hanem fáj, de életet hordoz, életet ad. Számomra talán még fájdalmasabb, mert nekem valamiért nincs pár kortynál több tejem, bármit teszek. Igen, MINDENT megtettem, MINDENT kipróbáltam, Igen, megvizsgáltak többen is, igen, hozzáértők, és csak "néztek, mint a moziban". Nincs ok, látszólag minden rendben, még sincs több. Na ez is fáj. Látni, hogy mérgelődik, küzd a baba, mert éhes... (Aztán majd látni, - ki tudja mikor - hogy már nem fogadja el etetés előtt, hogy megszoptassam. Egyelőre még hajlandó megdolgozni azért a pár kortyért!)
Hat hétig görnyedve, a hasamat fogva közlekedtem, esténként minden lépésért meg kellett küzdenem, és közben 4 gyermeket el kellett látni valahogyan. Majd, mikor már jobb lett, megfájdult a fogam. Igen, el kellett volna mennem már nyáron a fogorvoshoz. Hát most már nem volt más választásom. Fogfájás elmúlt. Rá egy napra megfájdult a torkom. Három hétig fájt nagyon. Elmúlt végre. Rá egy napra megfájdult a másik fogam. Kiderült, hogy alattomos módon a gyökérnél kezdett elromlani, ami nem látszódott, de lejutott az idegig a szuvasodás, így gyökér kezelni kell. További fájdalmak. Mikor megszűntek, rá egy napra, újra torokfájás. Közben a hasam még mindig fáj, ha sokat gyalogolok, vagy egész nap talpon vagyok. Ez elég gyakori.
Dolgom van a fájdalommal.
Itt toporog, hogy kezdjek vele valamit.
Ne csak elviseljem, hanem öleljem magamhoz.
Lássam meg az értékét!
Örüljek neki,
hisz az életet hordozza.
Életet szül.
Úton vagyok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése