Hálaadásról

Forrás

Már jó ideje tervezem, hogy megírom ezt a bejegyzést a hálaadásról. Aztán most, hogy több helyen is előjött az örömteli nevelésről szóló bejegyzések kapcsán a hozzászólások között, úgy érzem, itt az ideje, hogy nekilássak. Nem, mintha én olyan profi lennék benne, csak tanulom én is.

Mostanában divat lett a hálanapló írása. Nem csak keresztények között. Egyszerűen azért, hogy jobban érezze magát az ember, a lelkét rendben tartsa, vagy valami ilyesmi. Na én nem ezért írok ilyet. Kiindulhatunk abból, hogy a Bibliában van jó pár felhívás arra, hogy legyünk hálásak. Ott van például a Kolossébeliekhez írt levél. "Csak" 7-szer említi meg, hogy legyünk hálásak, vagy adjunk hálát... És ez csak egy levél. Először Ann-nél találkoztam a hálanaplóval - nem meglepően -, hisz Ő a hálaadásról ír (állandóan). Aki tud angolul, itt megtalál egy rövid összefoglalót a hálaadás mibenlétéről, és fontosságáról az ő tollából. manapság már több helyen bele lehet futni "hálás hétfő" bejegyzésekbe még magyarul is, ahol a (blog)írók összeszedik az elmúlt hétről mindazt, amiért hálásak Istennek. Belekezdtem én is, no nem virtuális módon, hanem nyitottam egy füzetet neki (de nyugodtan írható a lelki napló hátuljába is). Nem divatból, hanem egyszerűen éreztem, hogy szükséges leírnom mindazt, amiért hálás vagyok Istennek. Írtam is, az elején gyorsan összeszedtem az általános dolgokat, aztán már nehezebb volt kicsit az, hogy összeszedegessem a heti "termést", de próbálkoztam. Néha visszaolvasgattam, illetve egy-egy olyan alkalom után, mikor leültem és összeszedtem pár nap ajándékait, azon vettem észre magam, hogy a szívem megtelik hálával Isten iránt. Már nem csak egy feladat volt, hogy összeszedem-leírom, hanem feltöltött, hálássá tett valóban. (És eddig bárki eljuthat, akár keresztény, akár nem, mert nem tagadom, hogy igenis van lélekápoló hatása a dolognak.)

De itt nincs vége a történetnek. Mert lehetek valamiért egyszerűen hálás, de lehetek Valakinek hálás azért, illetve felfedezhetem Őt a dolgok mögött. Istent. Hálát adhatok Neki, és köszönthetem, hogy itt van Velem. Erről már többször írtam, hogy mostanában szeretek alányúlni azon pillanatoknak, melyek hálát ébresztenek bennem, és tudatosítani magamban, hogy ott van mögöttük Isten, hogy akkor Isten találkozik velem. Szeretek megállni és hálát adni ilyenkor Neki. Most már ezeket a pillanatokat rögzítem írásban is. Nem egyszerűen feladat teljesítés a mindennapi kincsek összegyűjtése, hanem emlékezés, hálaadás, találkozás. Isten ilyenkor átmos, megtisztít megújít. A negatív gondolataim, érzéseim kicseréli az Ő gondolataira és a hála érzésére. Idővel átalakítja a szemléletmódomat, a reakcióimat, a szavaimat, cselekedeteimet. Megváltoztat. A hálaadás eszköz a mi kezünkben, de eszköz az Ő kezében is ahhoz, hogy a szívünkhöz férjen.

Kívánom, hogy Nektek is részetek legyen benne! Gyakorolni kell (ezt is), de megéri! A célunk pedig ez, melyhez - hiszem, hogy - a hálaadás elvezet:

"Örüljetek az Úrban mindig! Újra mondom: Örüljetek!" Fil 4,4